Amikor a kifogás nem nyafogás, avagy A ló túloldalán
A sportoló emberek közül kétféle típust ismerek. Az egyik, aki lemondja az órát, vagy épp meséli, hogy nem ment edzeni, mert mondjuk tegnap úgy érezte, hogy majdnem fájt a kisujja töve.
A másik pedig az, aki 38,4 fokos hőmérséklettel jön a többiek közé tornázni, mondván, hogy csak 38,5-től számít. A tüsszögés a többiek közt meg nem számít. És persze az sem, hogy magának is kizárólag árt azzal, ha gyengélkedik, és mégis ugyanúgy edz, mint makk egészségesen.
Mint mindig, minden esetben, itt is az arany középút a megoldás. Ha tényleg csak kettőt tüsszentettél és háromszor kifújtad az orrod, ott a helyed az órán. Ha rossz a közérzeted, legtöbbször még jót is tehet, ha eljössz – főleg pilatesre. Mivel ha már valami bujkál benned, a pilatessel nem fogod kikészíteni magad.
Viszont ha már úgy érzed, hogy több bajod is van – például a fejed is fáj, a torkod is és rossz is a közérzeted, akkor már inkább pihenj. Sokkal jobbat teszel vele a szervezetednek, mintha lábon hordod ki a betegséget, és ráadásul edzésre is jársz.
Erre mondták nekem mindig, hogy engedjem meg magamnak a pihenést. Fogadjam el, hogy nem vagyok mindig 100 %-os.
Korábban nem fogadtam meg a tanácsot. Már gimnáziumban is inkább bementem az iskolába hőemelkedéssel, ha tudtam, hogy fontos anyagot veszünk. Később természesen a munkában sem volt másként.
Ha egy célt kitűztem, abba sem szólhatott bele betegség…
És akkor jött a kardiológiai vizsgálat. Mint kiderült, egy lábon kihordott betegség miatt két szívbillentyűm gyengébben funkcionál, mint kéne. Semmi komoly, de épp elég ahhoz, hogy változtatni akarjak.
Nem sikerült azonnal, mert nem így szocializálódtam. Szerencsére azért mára rájöttem, hogy hosszú távon mennyivel többet ér, ha megengedem a nemet és a pihenést. Így tettem most is.
Köszönöm szépen mindenkinek, aki gondolt rám a vasárnapi Vivicittán. Különösen sokan kérdeztétek, hogy sikerült.
Legyőztem néhány lelki korlátot, és nem indultam. Kedden, szerdán még hőemelkedésem volt, a torkom szombaton is fájt. A vasárnap reggeli pilatesnél is fájdalmas volt a légzés.
Ha az életem múlt volna rajta, le tudtam volna futni. De ha továbbra is szeretnék sportolni, és még hosszú évtizedekig egészséges maradni, ilyen esetben el kell engedni egy-egy kisebb célt.
Sokat készültem rá, és nagyon vártam. De nem csüggedek, mert a felkészülés kilométerei már a lábamban vannak. A lendület továbbra is a lelkemben, szóval májusban újra próbálkozom! 🙂
Amikor hasonló helyzetben vagy Te is engedd meg magadnak a pihenést! Egy-két alkalom igazán nem a világ, a szervezeted viszont meghálálja! Viszont fontos, hogy véletlenül se a nyafogás tartson vissza! Figyeld a tested, majd ő jelez, ha baj van! <3
Szeretettel,
Zsófi
